A hét harsona. 1Mikor a hetedik pecsétet feltörte, mintegy félóráig tartó csend lett a mennyben. 2Akkor láttam, hogy az Isten színe előtt álló hét angyalnak hét harsonát adtak.
Az aranyos tömjénező. 3Jött egy másik angyal arany tömjénezővel, s megállt az oltár előtt. Sok tömjént adtak neki, hogy tegye az összes szentek imádságával a trón előtt álló arany oltárra. 4A tömjénáldozat füstje a szentek imádságával fölszállt az angyal kezéből Isten színe elé. 5Ezután az angyal fogta a tömjénezőt, megtöltötte az oltár parazsával és lehajította a földre. Erre dübörgő mennydörgés, villámlás és földrengés támadt.
Az első négy harsona. 6A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, fölkészült, hogy megfújja harsonáját.  7Az első angyal megfújta harsonáját. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz támadt s a földre zuhogott. A föld harmadrésze elégett, a fák harmadrésze elhamvadt és a zöldellő fű mind leperzselődött.
8A második angyal is megfújta a harsonáját. Erre mint egy tűzben izzó nagy hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger harmadrésze vérré vált, 9a tengerben élő állatok harmadrésze elpusztult és a hajók harmadrésze elsüllyedt.
10A harmadik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy csillag hullott le az égből, s mint égő fáklya lobogott. A folyók és vízforrások harmadrészébe zuhant. 11A csillag neve Üröm volt. A vizek harmadrésze ürömmé változott és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett.
12A negyedik angyal is megfújta harsonáját. Erre a nap, a hold és a csillagok harmadrészét érte csapás, úgyhogy harmadrészük elhomályosodott, a nappal és az éjszaka világossága pedig harmadrészével csökkent.

13Látomásom folytatódott. Hallottam, hogy egy sas az ég magasán repülve nagy szóval kiáltja: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi harsonaszó miatt, melyet a három angyal hallatni fog!"