18 Babilon bukása. ¹Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égből, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet. ²Harsány hangon kiáltotta:

"Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden tisztátalan, undok madár odúja. ³Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek. A föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői pedig meggazdagodtak pazar fényűzéséből."

⁴Akkor egy másik szózatot hallottam az égből, mely így szólt:

"Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is. ⁵Bűnei az eget verik, de Isten számon tartja gonosztetteit.

⁶Fizessétek vissza neki, ahogy ő fizetett, és tetteit kétszeresen viszonozzátok. Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött. ⁷Amekkora tündöklése és fényűzése volt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Így büszkélkedik magában: Mint királyné trónolok, nem vagyok özvegy és nem ismerek gyászt. ⁸Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhínség, sőt tűz hamvasztja el, mert hatalmas az Úristen, aki megítéli."

A föld királyinak gyásza. ⁹"Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják füstölgő égését. ¹⁰Gyötrelmeitől való félelmükben, távolról így kiáltanak:

Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett ítéleted.

A kereskedők gyásza. ¹¹A föld kereskedői is siratják majd és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: ¹²Arany és ezüst árut, drágakövet és gyöngyöket, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát és elefántcsont díszt, sem értékes fából, rézből, vasból és márványból készült edényt, ¹³fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tömjént, bort, olajat, lisztlángot és búzát, barmot és juhot, lovat és kocsit, rabszolgák testét és lelkét.

¹⁴Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak, eltűnt tőled minden pompa és fény, s nyomuk sem lesz többé.

¹⁵A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siratják és gyászolják, s így kiáltanak:

¹⁶Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél!

Arannyal, drágakővel és gyöngyökkel voltál ékes! ¹⁷Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!

A hajósok gyásza. Minden hajóskapitány és tengerész,  minden tengeren hajózó és kereskedő távol tartotta magát, amikor megpillantotta füstölgő égését, és így kiáltott: ¹⁸melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz! ¹⁹Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották:

jaj, jaj te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt!

Örüljetek! Babilon elpusztul! ²⁰örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták! Isten megtorolja rajta igazságtokat." ²¹Egy erős angyal erre malomkő nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal:

Ily robajjal dőljön le Babilon, a nagy város, és nyoma se legyen többé! ²²Hárfapengés meg ének, fuvolaszó és harsona ne zengjen többé benned!

Ne éljen benned semmiféle mesterség művese! Ne hallatsszék malomkattogás! ²³Mécses fénye ne villanjon föl benned! Vőlegény és menyasszony ne hallassa szavát! Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.

²⁴Kezéhez tapad a próféták és szentek vére, s mindazoké, kiket megöltek a földön."